Egy igen "nagy", komplex vizsga előtt álltam ma. De Isten megsegített! :) A vizsga ötös lett. .....
..... Egy nappal korábban: a vizsgaidőszakban nálam szokásos módon ki voltam bukva. Féltem, hogy nem készülök eleget; hogy rosszul alakulnak a körülmények; hogy nem fog eszembe jutni semmi; hogy olyan tételt húzok ki amit, nem tudok, hogy-hogy-hogy....hogy Isten nem segít majd. A felkészülési időszak végére már eléggé kiakadtam. Eluralkodott rajtam a stressz, félelem. Leengedtem a szívemig. Közben pedig folyamatosan szégyelltem magam. Hiszen Isten eddig MINDIG megsegített. Ezek a kísértő gondoltok mégis lehúztak. Ráadásként olyan gondolatokkal párosult mindez, hogy Isten számára nem vagyok elég fontos, hogy segítsen, vagy hogy meg akar büntetni és hasonlók. Ha egyszer ugyanis utat engedsz a félelemnek, nem áll meg az "alapgondolatnál". Addig csavarja a lelked, amíg magad is elhiszed, hogy amit sugall, az igaz. És minden rosszat összehord neked.
De szerencsére Isten most is velem volt, és olyan embereket szervezett körém, akik imádkoztak értem, és folyamatosan tartották bennem a lelket. Család. Barátok, és ismeretlen emberek. Igen. Ismeretlen testvéreim és fivéreim az Úrban. :) (Erről most röviden annyi, hogy felregisztráltam egy oldalra (http://www.mayfeelings.com/en/), ahol imaszándékokat lehet megosztani, és a világ bármely pontjáról imádkozhatunk egymásért. :) )
Az Úr megmutatta, hogy velem van! Hogy mindannyian, és mindig, minden küzdelemben "ELÉG" FONTOSAK vagyunk Neki, hogy küzdjön értünk. :) Ezt felszabadító tudni. ....Csak a gyakorlatban sokszor nehéz eszerint élni. De törekszem.
- Hogy mit üzent?
- Egyik kedves barátnőm és "bajtársam" által így szólt az Úr:
"Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek, és ne rettegjetek Asszírira királyától, és a vele lévő sokaságtól, mert aki velünk van, erősebb, mint ő. Vele húsból való kar van, velünk meg az Úr, a mi Istenünk, aki megsegít bennünket, és részt vesz a harcainkban." A nép rá is hagyatkozott Hiszkijának, Izrael királyának szavaira." /2 Krón. 32; 7-8/
Jó az Úr. Végtelenül. Az oldalunkon harcol. Sokszor helyettünk. Egy csónakban evezünk, és ha elfáradok, akkor sem áll meg a csónak, mert Ő hajtja tovább. "Ám akiket szeret, ő azokat elhalmozza, jóllehet alszanak." /Zsoltárok 127; 2/ Mindig ösztönöz, "lökdös", hogy menjek tovább. Ő mindig "odateszi" magát. Kiegészíti azt, ami belőlem hiányzik. :)
Én így látom ezt a csónakot (esetlen paint rajzom :D, de annál kifejezőbb.) Ha Jézussal vagyok team munkában, akkor "mosolyra áll a világom". :)
- Jó! És mit mondott még?
- Még. Még. ...Khm! Tudja, hogy az embernek több megerősítésre van szüksége. Így a vizsga reggelén így szólt:
"Te, aki erőddel megszilárdítottad a hegyeket, te, aki hatalommal övezed magad. Te csendesíted el a tenger morajlását, hullámainak vészjósló zúgását. A népek háborognak; félelem fogja el azokat, akik a föld határain laknak. Jeleid láttán öröm tölti el kelet és nyugat kapuit. Meglátogattad a földet és megitattad, áldásod bőségével elárasztottad. Isten patakja tele van vízzel; jó termést adtál gabonából, s a földet is előkészítetted: barázdáit megöntözted, göröngyeit simára porlasztottad, esővel fellazítottad, és a sarjadó vetést megáldottad. Jóságot koszorújával koronáztad az évet, kocsid nyomában jólét jár és bőség; pezsdülnek a puszta legelői, a dombok vígságba öltöznek; a réteket nyájak lepik el, a völgyekben gabona hullámzik. Minden ujjong és dalol színed előtt!" /Zsoltárok 65; 7-14/
Ez az igerész számomra egy összefoglaló. Féltem. De Isten megnyugtatott, mert parancsolt a bennem lévő hullámoknak. Ez azonban nem csak erre az alkalomra vonatkozik, hanem az eddigi utamra. Meglátogatta földemet, azaz a lelkemet. Kegyelmeivel megitatta azt. Bőven részesített áldásában. Hiszen az Ő patakja, a kegyelmek forrása soha nem apad ki. Jó termést adott azáltal, hogy az Ő Igéjét ülteti belém. Hogy aszerint éljek. De ehhez előbb megművelte a lelkemet, hogy be tudjam fogadni a szavát. A bűnbánat és könnyek által megtisztított. És jóságának koszorújával koronázta ezt a tanévet, az ötös szigorlattal. :))) Hálát rebeg a lelkem!
- S a tanítás itt még nem ért véget. Nem is fog még egy darabig. :D
Hinni, és szeretni tanít és hív az Úr minket. Ő gondoskodik minden teremtményéről!
"A gondviselés. Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg az életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? (...) Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessetek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja." /Máté 6; 25-34/
https://www.youtube.com/watch?v=CPumBGFKuD4 Ezt a linket ajánlom ehhez a bibliai részhez, amit egy szintén kedves barátom küldött ma nekem. :) Böjte Csaba gondolatait tartalmazza.
- De, az Úr ismer engem? Nekem is segít majd?
- Igen!!! Az Úr MINDENKINEK segít. Mindenkire gondja van. Mindannyiunk nevét ismeri. :)
He knows your name ;)
Hihetetlen!!! 113-an imádkoztak ezért az imaszándékomért. WOW! :) Ez visszajelzés nekem, hogy a jó úton haladok......
